Zserbó

ekkor

 


A zserbó talán az egyik legnépszerűbb sütemény és akár hungarikum is lehetne.
Hogy milyen a klasszikus zserbó? Csokoládé, dió, sárgabarack lekvár kombinációja. Talán az egyik legritkább sütemény, ami sokáig megőrzi frissességét és tárolható. Tésztája többféle módon készülhet, kétféle biztosan ismert: élesztős és sütőporos. Nagymamáink még nem ismerték a sütőport, ezért biztosak lehetünk benne, hogy az élesztős variáció a hagyományos és eredetihez hasonló. Míg régen házi zsírral készült a sütemény tésztája, addig mára főként margarint használunk. A zserbó tésztáját  rétegezéskor szúrjuk meg villával, mert így lesz szellős a sütemény és a tészta tökéletesen át tud majd sülni. A töltelékben rejlik a zserbó titka, miszerint gazdagon kell megtölteni. Nevét a megalkotójáról, Emile Gerbeaudról kapta az 1900-as években. Nem csak finom sütiket, hanem csokoládét is kezdett készíteni, majd idővel átvette a pesti akkori Gizella, ma Vörösmarty téren álló Kugler cukrászdát, amely azóta is a “Zserbó” néven, a város egyik híres nevezetessége.


Hozzávalók 6 főre:

A tésztához:

  • 50 dkg finomliszt
  • 20 dkg margarin vagy zsír
  • 1 csipet só
  • 1 cs vaníliás cukor
  • 10 dkg porcukor
  • 1 ek kristálycukor
  • 2,5 dkg (fél kocka) élesztő
  • 1 dl tejföl
  • 2 db tojássárgája
  • 1 dl tej

A töltelékhez:

  • 30 dkg darált dió
  • 25 dkg porcukor
  • 1 db citrom reszelt héja
  • 30 dkg sárgabarack lekvár

A mázhoz:

  • 20 dkg étcsokoládé tortabevonó
  • 2 ek olaj

Elkészítés:

A lisztet és a cukrot egy tálba öntjük, összekeverjük és alaposan elmorzsoljuk benne a margarint. Ettől lesz a tészta jó porhanyós. Hozzáadjuk a két tojássárgáját, a csipet sót és a langyos tejben egy evőkanál cukorral felfuttatott élesztőt, a vaníliás cukrot és a tejfölt. A tésztát jól kidolgozzuk, összegyúrjuk (először kicsit morzsalékos lesz, aztán szépen összeáll). Cipót formálunk belőle, egy konyharuhával letakarva pihentetjük, ameddig a töltelék elkészül. Ehhez a diót, a porcukrot, és a megmosott citrom reszelt héját összekeverjük. Sütőpapírral kibélelünk egy körülbelül 30×40 cm-es tepsit. A cipót 4 részre vágjuk és lisztezett nyújtódeszkán tepsi nagyságúra nyújtjuk az első adagot, majd a tepsibe terítjük. Megkenjük a lekvár egyharmadával és megszórjuk a töltelék egyharmadával. Tetejére fektetjük a második adag tésztából nyújtott lapot, megkenjük a baracklekvár felével, megszórjuk a cukros dió felével, aztán a harmadik adag tésztából nyújtott lap következik. A tetejére a maradék lekvár és a cukros dió következik, végül a negyedik tésztalap. A tetejét villával megszurkáljuk, a széleket lenyomkodjuk, konyharuhával óvatosan letakarjuk és egy órát kelni hagyjuk. A sütőt 180 fokra előmelegítjük és középen, körülbelül 40 perc alatt megsütjük a tésztát. A tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni. Azért, hogy szép sima legyen a süteményünk teteje, betakarjuk a tepsit sütőpapírral. Egy másik tepsit fektetünk a tetejére és óvatosan, de határozott mozdulattal megfordítjuk és lehúzzuk a sütőpapírt. Így a tökéletesen sima alja került felülre. A mázhoz a csokit apróra tördeljük egy tálba, és vízgőz felett felolvasztjuk. Az olajjal simára keverjük, hogy kenhetőbb, hígabb legyen. A tésztalap tetejére öntjük, egyenletesen elsimítjuk és hagyjuk megdermedni. Később, forró vízbe mártott, majd letörölt, éles késsel szépen felszeleteljük. Sokáig eltartható, nem veszít élvezeti értékéből, sőt egyre finomabb lesz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.