Szilvásgombóc,ahogyan Anyukám készíti

Sokaknak a szilvásgombóc olyan misztikus ételnek tűnhet, amit csak a 60 feletti nagymamák tudnak elkészíteni :), de ők biztosan tökéletesen! Bár igaz, hogy némi konyhai jártasságot igényel, nem lehetetlen feladat. A klasszikus változaton túl (amikor is szilva a töltelék) megtöltheted barackkal is, vagy akár jófajta házi lekvárral is, ha úgy tartja kedved.
Az étel népszerűségét, már a neve által is kiváltó derűt, mi sem jelzi jobban, minthogy az elfogyasztott egy főre jutó mennyiséget nem is számolva, mindenkinek akad az emlékei között rengeteg mókás jelenet, vidám gyermekkori emlék „vele” kapcsolatban.
Az aranyló zsemlemorzsába hempergetett gombócokat bárki jól elkészítheti, ha pár „gombóckészítési” tanácsot megfogad: az első és talán legfontosabb, a tésztához legmegfelelőbb burgonya kiválasztása (a magas keményítő tartalmú, szétfövő krumplifajta a legjobb). A másik a szilva, ami az ízét-lelkét adja a gombócnak. Legyen érett és édes szilva! Ha még esetleg a zsemlemorzsa otthon készített, házi lenne, az lenne a non plus ultra! 🙂
Egy cseppet se legyen lelkiismeret furdalásunk, ha degeszre esszük magunkat, mert ahogy a szólás is tartja: gombócból nem árt meg a sok. 🙂
Íme a családi receptem, nagymamám és anyukám is így készítette:


Hozzávalók 4-5 főre


A gombóc tésztához:

• 1 kg burgonya
• 1 db tojás
• 1 púpos evőkanál zsír, vagy 2 ek olaj
• 30-40 dkg finomliszt
• csipet só

Elkészítés:

A burgonyát tegyük fel héjában főni. Amikor megpuhult, öntsük le róla a vizet és langyosra hagyjuk kihűlni. A héjában főtt krumplit sokkal könnyebb még melegen meghámozni, mint hidegen! Ha ezzel megvagyunk, még melegen törjük össze, vagy nyomjuk át krumplinyomón. Most tényleg hagyjuk teljesen kihűlni. A kihűlt, áttört krumplihoz adjunk egy tojást, egy púpos evőkanál zsírt, egy csipet sót, és a lisztet. (A liszt mennyiségét nem lehet pontosan meghatározni, mert a krumpli fajtájától is függ, hogy mennyi lisztet vesz fel!)
Na itt nem árt egy kis tapasztalat: ha kevés a liszt, akkor nem áll össze a tészta, ha túl sok, akkor meg kemény lehet! Ezért először tegyünk bele kevesebb liszt mennyiséget és érezni fogjuk, hogy kell-e bele még több. Jól gyúrjuk össze, hogy egynemű, rugalmas, lágy tésztát kapjunk. Formáljunk belőle cipót és tegyük egy lisztezett nyújtódeszkára. Nyújtófával nyújtsuk kb. fél cm, kb. egy ujjnyi vastagra. Időnként lisztezzünk kicsit a tészta alá, nehogy leragadjon. A kinyújtott tésztát kb. 8-9 cm-es négyzetekre vágjuk. A szilvákat félbevágjuk, magját eltávolítjuk és a fahéjjal összekevert cukorból kávéskanállal a mag helyére teszünk picit, és a szilvákat a tésztakockák közepére helyezzük. Majd a tészta négy csücskét összefogjuk, összenyomkodjuk, úgy zárjuk össze, hogy ne maradjon rés rajta. Két lisztes tenyerünk között ügyesen görgetve formázzunk szép gombócokat, majd dobjuk, a már lobogó vízbe. Egy-két perc múlva óvatosan, fakanál segítségével nézzük meg, hogy nem ragadt-e gombóc a lábas aljára. Ha így történt, akkor egy finom mozdulattal kimenekítjük a fogságból :). Egy idő után a gombócok feljönnek a víz felszínére, ekkor hagyjuk még két-három percig főni. Majd leszűrjük alaposan őket.
Az olajon egy nagyobb serpenyőben folyamatos keverés mellett megpirítjuk a zsemlemorzsát. Vigyázat, mert hamar megéghet! Pár perc alatt elkészül. A gombócokat a zsemlemorzsára tesszük, kicsit meghempergetjük őket. Érdemes ügyesen rázogatni az edényt, hogy a gombócok pörögve-forogva, minden oldalukon zsemlemorzsásak legyenek. Ezután már nincs más feladatunk, mint még melegen, sima porcukorral, illetve aki szereti, fahéjas porckorral meghintve tálalni.