Székelykáposzta vagy székelygulyás:
sok jó dolog származik Erdélyből, de ez a fogás tősgyökeres pesti. Az étel eredete, Székely József egykori Pest megyei főlevéltáros nevéhez fűződik, aki Petőfi Sándor kortársa és barátja volt. 1846-ban mindketten a Komlókert nevű étterembe tértek be és mire odaértek, sajnálatos módon már kifogyóban voltak az ételek. Az üzletvezető Székely kívánságára a maradék savanyú káposzta főzeléket és sertéspörköltet összekeverve szolgálta fel. Petőfi mikor újra betért hozzájuk, ugyanezt rendelte, és „székelykáposzta” néven hivatkozott az ételre. Így lett országosan is kedvenc ez az étel. Általában nagyobb mennyiséget készítenek belőle, többszöri melegítésre sem veszít élvezeti értékéből, sőt a legendák szerint minél többször van melegítve, annál jobb ízű lesz! Friss kenyérrel, hideg tejföllel, esetleg csípős paprika krémmel tálaljuk.
Hozzávalók 4 főre:
- 1 kg savanyú káposzta
- 1 kg sertéscomb
- kb. 15 dkg húsos kolozsvári szalonna
- 1 ek zsír (vagy olaj)
- 2 fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2-3 babérlevél
- só-, bors-, őrölt kömény ízlés szerint
- 2 ek őrölt fűszerpaprika
- 1 db paradicsom
- 1 db tv paprika
- tejföl a tálaláshoz
Elkészítés:
Hasonlóan kezdünk hozzá, mint a pörkölthöz: a kis darabokra vágott húsos szalonnát kisütjük, majd hozzáadjuk a zsiradékot és az apróra vágott hagymát, amit megdinsztelünk rajta. Ezután hozzáadjuk a kockára vágott húst és együtt fehéredésig pirítjuk. Levesszük a tűzről és megszórjuk a fűszerpaprikával, jól elkeverjük és felöntjük kevés vízzel. Beletesszük az apróra vágott paradicsomot, tv paprikát és a zúzott fokhagymát is. Amikor a hús félig puha (kb. 30-40 perc) hozzáadjuk a kissé kinyomkodott káposztát. Ízesítjük sóval, borssal, őrölt köménnyel. Aztán más dolgunk már nincs vele, néha megkevergetjük, ha nagyon elfőne a leve, akkor kevés vízzel pótoljuk (annyi víz kell legyen rajta, amennyi éppen csak ellepi). Kis lángon fedő alatt készre főzzük, tálaláskor, aki szereti meglocsolhatjuk tejföllel.
